Félsz-e a sötétben? – Itt a Tha Shudras utolsó videoklipje!

Ha egy zenekar azt mondja, ez az utolsó videoklipjük, akkor a rajongók általában semmi jóra nem gondolnak, adja magát, hogy akkor ennyi, vége, megszűnik az együttes. Na, hát a szegedi gyökerekkel rendelkező Tha Shudras esetében pont nem erről van szó, azt is lehet mondani, hogy éppen ellenkezőleg: a tízéves formáció most érzi magát elég erősnek, valamint elérkezettnek az időt ahhoz, hogy megvalósítsa azt az elképzelését, amit már létrejöttük óta dédelgetnek.

Ennek kapcsán kérdeztük a zenekar frontemberét, Molnár Tibor Trap Kapitányt, akivel legutóbb több mint két éve beszélgettünk, egy Klauzál téri koncertjük után. De mindenek előtt itt a vadonatúj videoklip, ami a Szeged.hu-n látható nyilvánosan először:

– Ez az utolsó klipetek, de nem oszlik fel a zenekar. Miről van akkor szó?

– A Tha Shudras-ban azért vannak a különböző karakterek és azért olyan, amilyen, mert a kezdetekkor eredetileg egy musicalt terveztünk, csak aztán mégis úgy tűnt jónak, hogy zenekarként funkcionáljunk. Azóta sokat beszéltünk erről, de úgy tűnhetett, mintha csak viccelnénk, vagy a levegőbe beszélnénk, most viszont elérkeztünk oda, amikor úgy érezzük, hogy jövőre végre elkezdjük ennek a musicalnek az epizódjait kicsepegtetni a közönségnek az interneten keresztül. Azért nem mondom, hogy klipek formájában, mert ezek hosszabb kisfilmek lesznek, amiben sztori is lesz bőven. Ezek fognak aztán összeállni egy nagy egésszé, ez lesz a Tha Shudras musicalje, amit mindig is terveztünk. Nagyon szeretjük a fantasyt meg a science fictiont, a történet az elmúlt tíz év során rajzolódott ki, abból merítettünk, amik az életünkben velünk történtek, azokat ültettük át egy színes fantáziavilágba. Akik jól ismerik a zenekart és nagyon erősen követnek bennünket, azok biztosan rá is fognak ismerni a benne lévő történetrészletekre.

– Ezzel elkezdődik tehát egy történet, ami akár évek alatt áll majd össze egy nagy egésszé?

– A terveink szerint először a Tha Shudras-mitológiának az eredettörténetét csináljuk meg négy részben, és azt csepegtetnénk ki a következő egy-két évben. Aztán ha úgy érezzük, hogy ez a formátum működik, akkor ezt folytatni fogjuk a Tha Shudras nagy történetével. Ez az egész az én fejemben nagyon régóta készül, az elmúlt tíz év alatt folyamatosan írtam, újraírta, átírtam a sztorit, majd most az elmúlt másfél év karanténidőszakai alatt végre összeállt egy nagy egésszé, egy novellaszerű történetté.

– Hová futhat ki ez végül szerinted?

– A cél az, hogy a Tha Shudras egy különleges, interaktív performansz produkcióvá váljon, aminek annak idején megálmodtuk. Azt szeretnénk, hogy a koncertjeink keverékei legyenek a mozinak, a színháznak és a hagyományos koncertélménynek, amiben a közönség is szervesen részese a produkciónak, ott abban a pillanatban. Azt szeretnénk, hogy aki eljön egy Tha Shudras-produkcióra, az másfél órára úgy ki tudjon szakadni a valóságból, mintha beülne egy mozifilmre, közben viszont az a lendület is benne legyen, amit egy koncert adhat.

– Ez azért elég nagy vállalkozásnak tűnik.

– Hát, most feltettünk mindent egy lapra, és megnézzük, hogy ez működik-e. Azért mégiscsak már tízévesek vagyunk, meg mi sem leszünk már fiatalabbak, úgyhogy belevágunk, és meglátjuk, hogyan alakul ennek hatására zenekar jövője. Szóval ez nem egy béna marketingfogás most, hogy tessék, itt a Tha Shudras utolsó videoklipje, hanem itt ez most tényleg egy korszakhatár a Tha Shudras életében.

– Most viszont még itt van ez a klip, mit kell tudni róla?

– Ez a dal 2016 óta fiókban volt. Azóta egyszer már áthangszereltük, de akkor még mindig angol nyelvű volt. Aztán 2019-ben kapta meg a végleges formáját, viszont az akkori klipdömpingünk után úgy alakult, hogy még két évet kellett várni ennek a megjelenésére. Ezt még soha senki nem hallhatta a zenekar környezetén kívül, koncerteken sem játszottuk. A félelmeinkről szól, ahogyan a címe is elárulja. Arról, hogy miként küzdünk meg a félelmeinkkel, amiből azt hiszem, mindenkinek bőven kijutott az elmúlt években.

– Ha már félelmek, ti hogyan éltétek meg a világjárvány kitörése óta eltelt időt?

– Maga a covid-időszak, pláne a leghosszabb karanténos időszak számunkra tényleg nagyon különleges volt. Talán furcsán hangzik, de mi nagyon élveztük. Egyrészt alapból is kicsit antiszociálisak vagyunk, másrészt ez egy olyan időszak volt, amikor nagyon régóta először tehettük azt meg, hogy nem vállaltunk bulit, vagy bármilyen munkát, hanem pihenünk, feltöltődünk, kiéljük a kreatív energiáinkat, mégsem kellett közben attól tartani, hogy valaki más, vagy mások emiatt elveszik előlünk a fellépési, szereplési, vagy bármilyen más lehetőségeket, hiszen tudtuk, hogy senki nem csinálhat semmit, senki nem mehet sehova. Mi ezt abszolút kihasználtuk arra, hogy az említett musicalt rendbe hozzuk, megírjuk a forgatókönyvet és a hiányzó dalokat, azokat aztán felvegyük, lekeverjük, ilyesmi. Ami egyébként félelmetes volt az egész időszak alatt, és amit a szakmában és a hétköznapokban is tapasztaltam, az az volt, hogy mindenki mennyire másképp élte a járványt, és hogy sokan mennyire durván képesek a szubjektív világukban élni és átírni magukban az objektív valóságot, csak azért, hogy nekik egyszerűbb legyen feldolgozni azt, ami történik, vagy hogy megnyugtassák magukat.

– A Tha Shudras mellett Tóth Vera zenekarában is játszol, és van egy különleges duó is, a FollowTheViolin & FMaN, amiben Farkas Izsák hegedűművésszel léptek fel együtt. Ezekkel mi a helyzet mostanában?

– Volt egy csomó zenekar és formáció az évek során, amit én csináltam, vagy amiben valamilyen formában közreműködtem, de ez a kettő maradt meg a Tha Shudras mellett, amik máig a szívügyeim. Szerencsére rengeteg bulink van mindkettővel, pláne télen, amikor sok az olyan rendezvény, fellépési lehetőség, ahol nagyobb az igény az igényesebb, zeneibb zenére, ahol valóban muzsikálni kell.

– És mi van a hiphoppal? Aki tényleg régen ismer téged, az elsősorban arról a vonalról ismer.

– Hiphop azért a Tha Shudrasban is van, de tény, hogy az nem az a kőhiphop és kőrap, amit régen csináltam, ahonnan azok ismerhetnek, akik az underground dolgokban jártasabbak. Ennek talán az is az oka, hogy szerintem annak a hiphopnak és annak rapnek, amit régen csináltam, ma már mintha nem lenne olyan létjogosultsága. Mintha már nem is lenne az a műfaj a mai fiatalok körében. Persze most ezzel nagyon öregnek tűnhetek, de mintha egyébként is eltűntek volna a műfajok, és azt vettem észre, hogy ha valamilyen konkrét műfajt csinálsz, azt már nem is tudják hova tenni. Aztán persze lehet, hogy ez baromira nincs így, csak én tapasztalom.

– Mikor lehet titeket vagy téged legközelebb Szegeden látni, hallani?

– Viszonylag sokat voltunk Szegeden az elmúlt időszakban a Tha Shudrasszal, nyár végén és még ősszel is, szóval mostanában azt hiszem nem leszünk. És ha jól emlékszem, a másik két formációval sem sajnos. Idén azt hiszem már egyikkel sem. Aztán persze simán lehet, hogy az utolsó pillanatban Bajusz Attila felhív, hogy muzsikáljunk egyet szilveszterkor, vagy ilyesmi, de akkor majd mindenképp informálunk titeket. Egyébként pedig, mivel szerencsére tényleg erősödnek a saját produkcióim, ezért nagyon gondolkozok azon, hogy végleg hazaköltözök Szegedre, és itthagyom a fővárost.